A babahordozókkal szemben elvárás - amellett, hogy egészséges tartást biztosítson a babának- az, hogy kényelmes legyen, ne terhelje a gerincet, ne vágja a vállakat. Ez a két szempont azonban nem ellentétes egymással, sőt látni fogjuk, hogy azok a feltételek, amelyek a baba megfelelő támasztásához szükségesek, egyben a szülőnek is kényelmesebbé teszik a hordozót.
Annál könnyebb valamilyen súlyt vinnünk, minél közelebb van annak a súlypontja a saját súlypontunkhoz. Tehát minél messzebb kell valamit eltartani magunktól, annál nehezebb azt vinni. Ezért az a jó, ha a baba súlypontja a lehető legközelebb kerül a miénkhez. Ehhez az szükséges, hogy a hordozó közel húzza a mellkasunkhoz a picit. Ez, anatómiai szempontból is az egyik legfontosabb feltétel. Ha egy hordozóeszköz nem húzza elég közel a gyermeket, akkor hátrébb dől, nem simul a mellkasra, így nagyobb terhelés nehezedik a gerincünkre. A terhelést sokan öntudatlanul úgy próbálják ellensúlyozni, hogy kicsit hátra dőlnek. Ez nagyon megterheli a gerinc alsó ívét, mely a várandósság alatt is igénybe volt véve. A megfelelő hordozó, pl. hordozókendő mellkasra húzza a babát, így elősegíti a normál egyenes tartást, megelőzi a gerinc helytelen terhelését.
A vállunkra akkor nehezedik kisebb nyomás, ha a hordozó a vállon minél szélesebb, minél nagyobb felületen osztja el a súlyt. Általában elmondhatjuk, hogy a hordozókendők nyithatóak a legszélesebbre a vállon és a háton, így nagyobb felületen oszlik el a súly, nem csak egy vékony vállpánton. A kendő anyaga azonban fontos szerepet játszik, mivel a megfelelő szövésű anyag jobban simul a vállra, felveszi az alakját, így kevésbé vág, jobban eloszlik a súly.
Előnyös, ha a hordozóeszköz nem csak a vállra terheli a súlyt, hanem derékon vagy csípőn is támaszt.
A terpesztartás egészséges a baba csípőjének, ugyanakkor megkönnyíti a hordozást is. Azoknál a kenguruknál, ahol a gyermek lábai lefelé lógnak, nagyon nehéz a lelógó lábaktól felmenni egy lépcsőn, vagy fellépni a buszra, villamosra.
A jól kihasználható hordozóban akár több módon is vihető a gyermek, nem csak elöl, hanem csípőn, vagy háton is. Fontos azonban, hogy mindegyik pozícióban anatómiailag helyesen támassza meg a picit. Nagyobb súlynál a csípőn és a háton hordozás kedvezőbben terheli a gerincünket, ezért ha a baba fejlettsége megengedi, ültessük csípőre, vagy vegyük hátra.
A csípőn hordozásnál fontos, hogy a csecsemőt olyan szorosan fogja hozzánk a hordozó, mint amikor a karunkban visszük, így nem terheljük meg a gerincünket.
A háti hordozás nagyon kényelmes, és nagyobb súlyoknál sem terheli a gerincet. Azt azonban tudni kell, hogy nem súlytól függ, hogy mikortól vihető a kisbabánk háton, hanem a fejlettségétől. A stabil fejtartás kialakulásától lehet háton hordozni. A háti hordozóknál is az a kényelmes, ha a vállakon szélesen oszlik el a súly, valamint, ha a gyermek szorosan a hátunkhoz simul. A tapasztalatok alapján a legkényelmesebbek a hordozókendők, de a háti hordozást gyakorolni kell vele.